Hogyan kezdjük újra? Honnan vegyünk lendületet?

Lehet, hogy a koronavírus előtti időszakban, a nagy pörgésben, észre sem vettük már, hogy mi okoz örömet, csak habzsoltuk egymás után a programokat pörgettük a találkozókat.

„Ó, még ezt is, azt is be tudom suvasztani abba a kis időbe…”

Aztán csak egy rohanás lett az egész napból és gyakran megélni felejtettük el a pillanatot – ugye Neked is volt ilyen élményed?

És márciusban jött hirtelen a nagy leállás, ami magával hozta a lelassulást.

Te, hogy élted meg ezt az időszakot?

Mi változott benned, mi került elő, amit eddig nem tartottál fontosnak?

Mi az, amit elengedtél a karantén alatt és jól is esett? Ebből mi az, amit nem is akarsz visszahozni a napi rutinba? (Nálam ez leginkább a multitasking, valamint az, hogy amire nincs ráhatásom, azon lehetőleg ne is rugózzak túl sokáig.)

Lett valamilyen új szokásod, amit az elmúlt hetekben alakítottál ki? Van olyan, amit megtartasz? Közös online étkezések, kimozdulások, sűrűbb telefon a barátokkal, egy jó könyv esténként, vagy valami más? Megéltél valamilyen paradigmaváltást, változott a szemléleted, a gondolkodásod?

Amikor változásban vagyunk, a félelem egy releváns érzés. Amikor utólag visszanézünk egy múltbeli eseményre, sokszor nem is értjük, hogy mitől tartottunk annyira. Túlélve a történéseket, azok már nem is tűnnek olyan ijesztőnek, megugorhatatlannak, mint azt megelőzően.

Valószínűleg korábban is előfordult már hasonló helyzet az életedben, amitől előre szorongtál, aztán mire túl lettél rajta, már nem is értetted, hogy mitől stresszeltél korábban? Biztos most azt gondolod, jó, de az akkor más volt…

Most sokkal „nehezebb” a helyzetem…

Akkor csak egy tárgyalás / bemutató /vizsga / fellépés miatt aggódtam, DE MOST mi lesz a munkahelyemmel / mi lesz a vírussal? / teljesen felborult az életem, kifordult a sarkaiból a világ.

Amikor benne vagyunk a változásban, vagy még előtte állunk, sokat segíthet, ha helikopter perspektívából nézünk rá a saját félelmeinkre. Amikor kilépünk a saját helyzetünkből, láthatjuk egy másik / új nézőpontból az esetet és benne magunkat. Ráláthatunk a többi szereplőre, más színben, új lehetőségekkel, sőt akár a konkrét akadályokat felismerve juthatunk olyan információhoz, ami eddig is az orrunk előtt volt, csak más szemüveggel néztük a környezetünket, a világot és nem vettük őket észre.

Ha ilyenkor sikerül tisztázni magadban, milyen rossz forgatókönyvre érdemes lélekben felkészülni, akkor a félelem már nem fog bénítani, hiszen van megoldásod a legrosszabb helyzetre, ha az mégis bekövetkezik. Szerencsére ritkán következik be a legrosszabb.

Melyik, korábban már megoldott nehéz helyzetedre hasonlít ez a mostani?

Hogyan oldottad meg azt, mi kellett hozzá – sportnyelven szólva – hogy megugord a szintet? Milyen erősségeidet használtad akkor?

Mik azok az apró örömök/élmények, ami mellett eddig elsiklottál, és most a koronavírus alatt érezted meg a hiányát? Egy jó szó a kollégádtól? Egy pozitív visszacsatolás a munkádra? Kellemes baráti csevegés, egy kávé mellett? Egy edzés / kirándulás / színház, vagy bármilyen program, ahol jól érezted magad?

Talán már azt is elfejtettük milyen érzés igazán vágyni / várni egy izgalmas programra, és most hirtelen ránk szabadul újra ez a lehetőség.

Gyűjtsd össze a vírus előtti és mostani éned értékeit! Talán megváltoztak a prioritásaid.

 Nézz rá a listádra, hogy tetszik? Milyen újdonságot látsz? Minek örülsz és mit szeretnél lehúzni róla?

Keresd meg azokat a kompetenciáidat, erősségeidet (a teljesség igénye nélkül néhány: empátia, nyitottság, határozottság, rugalmasság, kreativitás, kitartás, problémamegoldás, együttműködés, szociális érzékenység, segítőkészség, rendszerezés, tervezés, információ-feldolgozás, digitális kompetencia, stb.) amelyek a változásban segítségedre voltak, és mint egy lehetőségre / kiaknázható erőforrásodra nézz rá!

Mire tudsz támaszkodni? Hogy tudod őket használni ITT és MOST?

Mit tanultál magadról az elmúlt két hónapban?

Milyen új szokásaid lettek? Hogy alkalmazkodtál az új helyzethez, honnan merítettél energiát? Mit profitáltál, tanultál ezalatt az időszak alatt? Minek tudtál örülni, mi adott okot az elégedettségre?

Tudatosítsd és ne hagyd elveszni őket!

Varga Judit

Coach, sportcoach, tréner

 

A közösség ereje

Óriási hatással van az életünk minőségére, hogy milyen csoportoknak, közösségnek vagyunk a tagjai, hogyan hatnak ránk a többiek, mit kapunk tőlük és tanulunk általuk. A felnövekedésünk során megtapasztalt közösségi élmények a személyiségünk fejlődését is befolyásolják, alakítják.

A társas közeg jelentősége egész életünk folyamán megmarad, mert ugyan időnként a magányban töltött időszakokra is szükségünk van, ám társas kapcsolatok nélkül szinte értelmetlenné válik az egyén élete.

Gyerekként gyakran ki vagyunk szolgáltatva olyan közösségi hatásoknak (csúfolás, megszégyenítés, kirekesztés, agresszió, stb.), amikor nem tudjuk magunkat megfelelően megvédeni és ezek a sérelmek a későbbi, felnőttkori viselkedésünket, önképünket is befolyásolják. Ezeknek az élményeknek a negatív hatása bizalmatlanná teheti a már felnőtt egyént is, egy-egy későbbi csoporthoz való csatlakozásnál. Bár a valahová tartozás vágya folyamatosan jelen van az életünkben, a csoporthoz tartozás motivációja, a csoport befolyása a legerőteljesebben a kamaszkorban jelentkezik.

A közösséghez tartozás igényét még a törzsi kultúrából hozzuk magunkkal (közös vadászat, ünnepek, stb.). Hogy egy jó csapattal mennyivel eredményesebbek lehetünk, mintha a csapat tagjai egyedül tevékenykednek, sokszorosan bizonyított. A közösséghez tartozás azonban az eredményeken túl óriási érzelmi támaszt is adhat a tagjai számára, különösen, ha az a közösség el – és befogadó.

A vágy, hogy megosszuk másokkal az örömeinket, bánatainkat a ma emberének talán még fontosabb szükséglete, mint amikor jellemzően támogató közösségek tagjaként, nagy családban élték az emberek a mindennapjaikat. A jól ismert mondás, hogy megosztott öröm kettős öröm, megosztott fájdalom félfájdalom, ma is érvényes.

A támogató csoport erejét a pszichológia is rég felismerte már, sőt a terápiás csoportokon túl, a közösségi hatást használjuk fel a különböző készségeket elsajátító tréningcsoportokban éppúgy, mint a csapatépítést, vagy bármilyen egyéb kompetencia megerősítését célul kitűző fejlesztések során is.

Bár a csoportban megélt és a velük megosztott öröm sokat emel életünk minőségén, a közösség legfelemelőbb küldetése a nehéz, főként a krízis helyzetek során nyújtott támasz biztosítása.  A csoport, különösen a sorsközösség által nyújtott biztonság, ami semmihez sem hasonlítható módon megerősít életünk legnehezebb történéseinek elviselésében, feldolgozásában és a továbblépéshez szükséges erő összegyűjtésében.

Coachként és magánemberként is azt látjuk és tapasztaljuk, hogy mind az ügyfeleink körében, mind a környezetünkben, rengetegen szenvednek az összetartó család, a támogató közösség hiányától. Egy kritikusan nehéz helyzet elviselése extra méretű stressz terhet ró az érintettekre, ami akár összeomláshoz is vezethet.

A Coach Szalon tagjai támogató csoportok indításával segíti az érintetteket a kritikusan nehéz helyzetek feldolgozásában.  Tagjaink olyan csoportok szervezését és vezetését vállalják magukra, amely helyzeteket mi magunk is átéltünk és saját tapasztalattal rendelkezünk.

Aktuális programjainkat itt találod:

https://coach-szalon.hu/programok/

 

Novák Ágnes